Mindenki - avagy Nyuszika, miért piros a sapkád?

 Mostanra, gondolom, már mindenki látta a Mindenkit. Mármint, akit érdekelt. Annak ellenére, hogy Oscar-díjat nyert, kissé ódzkodva álltam neki megnézni, mert az utóbbi időben már az Oscar-díjas filmek sem a régiek (de majd erről máskor). Kellemes meglepetés volt. Nem az a kasszasikerre hajtó magyar film, aminél a minőséget és a mondanivalót feláldozzák a közízlésnek megfelelés oltárán. Az ilyen minimalista, kissé amatőrnek vagy alternatívnak ható filmeket szeretem. Talán a minimalizmus a szűk költségvetésből is adódik, mert egy rövidfilm gyártásához általában nem tudnak összehozni túl nagy összeget.

Rövidfilmnek talán egy ici-picit hosszú, de nézés közben egyáltalán nem tűnik annak. A történet végtelen egyszerű: egy iskolai kórusról szól, amelybe belecsöppen egy új lány, akit egy idő után a tanárnő arra szólít fel, hogy éneklés helyett tátogjon. Többet a sztoriról most nem árulok el, mert nem akarom lelőni a poént annak, aki még nem látta. A film üzenete, az én olvasatomban, az, hogy álljunk ki az igazunkért, fogjunk össze az igazságtalanság ellen, merjük elmondani és kimondani a sérelmeinket. Ez mind szép és jó, de... Én úgy érzem, itt a tanárnőnek eleve vesztes kártyákat osztottak. 

Mert lássuk csak, mit csinálhatott volna másképp?

Első változat: hagy mindenkit énekelni. Következmény: nem nyerik meg a versenyt, letolás az igazgató részéről, az iskola presztízs vesztése, a szülők elégedetlensége, a diákok is elvesztik a kedvüket a kórusban énekelni.

Második változat: a nem jó hangú gyerekeket nem veszi be a kórusba. Következmény: sértődések a diákok és a szülők részéről, irigykedés, gyűlölködés, áskálódások, esetleg szülői nyomásgyakorlás az igazgatóra, igazgatói megróvás. Mindez annak ellenére, hogy így megnyerhetik a versenyt.

Ehhez képest a tanárnő egy etikailag nem éppen korrekt, de diplomatikus megoldást választott, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.

De így sem volt jó.

Az ő helyzete olyan, mint a nyuszikáé. Ha nincs sapkája, azért csapják meg, ha meg van sapkája, akkor azért, hogy miért piros.

A politikai korrektséggel, a senkit nem akarunk megbántani attitűddel nincs semmi baj, míg nem visszük túlzásba, és nem esünk át a ló túloldalára. Mint ahogy manapság gyakori. Abban, hogy nem vagyunk egyformák, az is benne van, hogy valaki nem tud énekelni, vagy nem tiszta a zenei hallása. Ez adottság. Vagy van, vagy nincs. Ha már van egy kicsi, azt lehet fejleszteni, de nem akármeddig. Kimagasló eredményhez több kell. Ezt el kell fogadni. Akkor is, ha nehéz. Erre szokták mondani, hogy az élet nem fair. Az Isten nem áldott meg mindenkit egyformán tehetséggel, minden területen. Van, akinek nincs zenei hallása, de nagyon jó matekból, más jó atléta, a harmadik csodálatosan főz vagy farag. Abból kell a legtöbbet kihoznunk, amink van. Ez magunkkal szembeni kötelességünk. 

Cím: Mindenki
Angol cím: Sing

Rendező: Deák Kristóf 
Forgatókönyv: Deák Kristóf, Bex Harvey és Christian Azzola  
Producer: Deák Kristóf, Udvardy Anna
Operatőr: Maly Róbert 
Bemutató: 2016. február 28.

Hossz: 25 perc
Műfaj: ifjúsági, iskola
Terjesztő: Meteor-Film
Magyar film

Főbb szerepekben:

Szamosi Zsófia mint Erika néni

Hais Dorka mint Liza

Gáspárfalvi Dorka mint Zsófi

Aki még nem látta, és kedvet kapott a filmhez, az ITT megnézheti.