Kimcshi leves

Mivel elég rég készítettem a kimcshit, hogy ne romoljon el, és ne kelljen kidobnom, kerestem valami ételt, amiben felhasználhatom. A kimcshi leves (Kimchi-guk, 김치국) tűnt legkézenfekvőbbnek: kevés hozzávaló és egyszerű elkészítés. Több receptet olvasam végig, összehasonlítva őket. A leves receptjét így lehet összegezni:

Hozzávalók (2-3 adag):

2 csésze (2,5 dl-es) apróra vágott kimcshi

25 dkg sertéshús (lapocka vagy hasalja) apróra vágva

2 EK csípőspaprika paszta (erős pista)

(Ízesítésül hozzá lehet még adni 1 TK apróra vágott fokhagymát, fél TK őrölt gyömbért, sót és borsot, 1 TK rizs bort (mirin), 1 EK szójaszószt.)

1 teáskanál cukor

5 csésze víz

2 zöldhagyma szár, felkarikázva

1 csomag tofu (kb. 40 dkg) felkockázva

(hozzáadható még 2 shiitake gomba felszeletelve, szára nélkül)

 

Kicsit átköltött dzsapcse

Újabb tétova lépés a koreai konyha irányába. A dzsapcse (angolosan japchae, koreaiul 잡채) egy dinsztelt zöldségekkel, hússal és tojással kevert átlátszó főtt tészta. Elkészítése könnyű, bár nekem mindig tovább tart az ételek elkészítése, mint ahogy a receptben írják. Amit Maangchi (az ő receptjét követtem) 14 perc alatt összedobott, az nekem kicsit több, mint 1 órába telt. 

Továbbra is az alapanyagok beszerzése jelenti a fő problémát. A dzsapcseba édesburgonya keményítőből készült üvegtészta dukál, azonban én csak kínai üvegtésztát találtam, ami borsó- és kukoricakeményítőből volt. És természetesen sitake gombát se kaptam. Ezenkívül még itt-ott módosítottam Maangchi receptjén, például lespóroltam másfél kanál cukrot, mert nem szeretem, ha a húsos kaják nagyon édesek.

Danmudzsi, a sárga savanyított retek

A kész danmudzsi

A danmudzsi (angolos átírásban danmuji) a gimbap egyik hozzávalója, illetve a dzsadzsangmjeon (jajangmyeon) mellé eszik savanyúságként. Mivel belelendültem a kísérletezésbe, és szembejött a jégcsapretek (bezzeg két héttel ezelőtt... akkor hiába kerestem), megvettem, és nekiestem. Mármint danmudzsit készíteni. Aki már tett el savanyúságot télire, annak nem nehéz. Messze nincs vele annyi munka, mint az ecetes paprikával (gogosár paprika) vagy a káposztával töltött paprikával.

Két receptet kombináltam: az egyikből az adagokat vettem, a másikból az ízesítést.

Kimcshi-készítés - első próbálkozás

Már rég szerettem volna enni kimcshit, csakhogy a városomban nincs keleti élelmiszerbolt, és a hipermarketek egzotikus étkeket és hozzávalóikat kínáló polcain még nem találkoztam vele. Ezért elhatároztam, hogy magam készítem el. Nem sok különlegesnek számító hozzávalót kellett beszereznem, csupán kínai kelt, halszószt, jégcsapretket és egyes receptek szerint rizslisztet. Az első kettőt meglepően könnyen találtam, jégcsapretket viszont sehol sem kaptam, pedig azelőtt sokszor láttam, sőt vettem is. Lehet, most nincs szezonja, azért nem kapható. Jobb híján fekete retekkel helyettesítettem.

Mielőtt nekifogtam volna, végigolvastam egy csomó kimcshi receptet, amikből kiderült, hogy többféleképpen készítik, szinte ahány ház, annyi szokás.

Megérett a fogyasztásra

Első nekifutásra a rizsliszt és sárgarépa nélküli változatot választottam.

Gimbap Szilveszterre

Tudom, a gimbap elég közönséges ételnek számít Dél-Koreában, amit többnyire uzsonnaként fogyasztanak, de úgy gondoltam, pont megfelel hidegtálként egy svédasztalra. Mivel Szilveszterre készítettem, a receptet kissé módosítottam: marhahús helyett disznóhúst használtam, és savanyúságot nem tettem bele, hogy ne legyen savanyú az új év. Ez utóbbi nem volt kezdettől szándékos, hanem a helyzetből adódott - ugyanis nem kaptam danmudzsit, azaz sárga savanyított retket. Helyette kígyóuborkát tettem bele (nem savanyítottat,  ezt már tudatosan). És ha már savanyú nem került bele, az édeset is kihagytam, azaz nem tettem cukrot a húsra, hogy rákaramelizálódjon sülés közben. Ettől eltekintve az eredmény egész jó lett.