Sorozatok

Sorozatokról magyarul - cím szerint ábécésorrendben

Miben különbözik egy dél-koreai sorozat egy nyugati sorozattól

Bridal Mask (Gaksital)
Ghost
King of Dramas
Rooftop Prince
Sirius
The Suspicious Housekeeper
The Virus
Who Are You
Wild Romance 

Defendant (A vádlott) – Azaz hogyan tussolj el egy bűntényt egy másik, nagyobbal. Az elejét jobban élveztem, míg nem tudtam, Jung Woo bűnös-e vagy sem, és ki melyik oldalon áll. Uhm Ki-Joon-nak sikerült megint egy emlékezetes gazembert alakítania, egy elvetemült pszichopatát. Ji Sung az elkeseredésében őrjöngő, dühödt részeket túljátszotta. A szökés-gyakorlások a pulzusomat erősen megemelték. Amikor ilyen barátja van az embernek, mint Kang Joon-Hyuk, nem is kell ellenség. Az elítéltek a szabadlábon levőkhöz képest ártatlan bárányok voltak

Fight My Way (Úgy küzdj, ahogy én) – Küzdeni az álmainkért, és nem adni fel – ezt akarja üzenni a sorozat. Nincs benne semmi új, de kedves kis történet. Valamiért a legjobb barát és barátnő párosát jobban szerettem, mint a főszereplőket. (Pedig Park Seo-Joon egyik kedvencem.) Nem volt annyira vicces, mint ahogy a beharangozóban ígérték, inkább meghatónak mondanám. Ha azt a néhány taekwondo-s jelenetet jobban kidolgozták volna, ütősebb lenne a végeredmény. Sajnos sem az operatőr, sem a rendező nem állt helyzet magaslatán. Az elképzelés szép volt, de a kivitelezés fénytelen. Így számomra olyan volt, mint egy lekonyult virág. 

Individualist Ms. Ji-Young (Egocentrikus Ji-Young kisasszony) – A címbeli jelzőt én inkább emberkerülőre cserélném. Vagy különc, visszahúzódóra. Adva van egy az emberekben csalódott, kiábrándult lány, aki kerüli az emberi kapcsolatokat, mert fél az érzelmi kötődéstől, még a pszichológusa is lemond róla. Ez a téma egy doramában tényleg nem mindennapi. De hogy ebből egy-kettőre kigyógyítsa egy olyan srác, aki egy percig sem tud egyedül meglenni, akinek szeretethiánya és kötődési kényszere van? És aki a tetejében ennyire nyomulós? Erősen kétlem, hogy ez a valóságban valaha is megtörténne. A csaj szóba se állna vele, messzire elkerülné vagy elfutna előle. A megoldás, a happy end túl gyorsan jött ebben a két részes mikro-sorozatban. Talán egy 16 részesben, ahol lassabban értek volna a kifejlethez, elfogadhatóbb lett volna számomra. 
 
Suspicious Partner (Gyanús társ) – A háttértörténet itt is a rendőrség és az igazságszolgáltatás korrupciója és inkompetenciája, csak a romantika, a humor és a krimi elemek elvonják róla a figyelmet. Ji-Wook (Ji Chang-Wook) és Bong-Hee (Nam Ji-Hyun) szerethető párost alkot, mint merev, zseni főnök és a kissé bugyuta, de melegszívű beosztott. Habár ezt a felállást már kezdem unni.

The Best Hit (Isteni dobás) <3 – Nagyon szerettem. Végigvigyorogtam. Lehet, hogy Yoon Si-Yoon széles mosolya ragályos? Elejétől fogva Yoo Hyun-Jae-nek és Choi Woo-Seung-nak szorítottam, az időutazásos potenciális komplikációk ellenére. Na de hogy senki se akadjon ki egy abszurd, „a múltból jöttem, 20+ évvel ezelőttről” történeten?! Mármint a szereplők. Még hitetlenkedés is alig volt. Viszont a humorra nem lehet panaszunk, nagyon jól adagolták, még a komoly jelenetekbe is belopták. És a szereplők közti kémia fenomenális volt. Még kérek ilyen sorozatot. :)

Voice (A hang) – Beteg... Nagyon beteg... Beteges fantáziája volt a forgatókönyvírónak. Furcsa hatással van az emberre a borzalom: bénítja és érzéketlenné teszi. Mondhatni tompán néztem végig, de nem tudtam abbahagyni. Ezt a sorozatot nézni olyan volt, mint amikor egy tévéadón plasztikai műtéteket mutattak. Arcplasztikát. Lefejtették a páciens arcbőrét, alatta eltörték az orrcsontját, hogy kiegyenesítsék, és még mittoménmit szikével korrigáltak. Még nézni is szörnyű volt, de képtelen voltam továbbkapcsolni. Na ezzel is úgy jártam. Csak erős idegzetűeknek való.

Whisper (Sugallat) – A bemutatott korrupciós körkép nem semmi. A szomorú az, hogy nem is tűnt a valóságtól túl elrugaszkodottnak. Nézés közben egy percig sem unatkoztam vagy dőlhettem hátra. A szövetségek az érdekek mentén szinte percről-percre változtak. Ebből a hálóból épen és tisztán kivergődni lehetetlen. Shin Young-Joo (Lee Bo-Young) és Lee Dong-Joon (Lee Sang-Yoon) jó társak voltak, de a romantika köztük erőltetett volt. Ez egy sokszereplős hatalmas játszma, csupa nagyágyúkkal.

2 Outs in the 9th Inning (Két kiejtés a 9. játékrészben) – Mikor túl fiatal a fiatalabb pasi, mi az, ami még bevállalható? A harmadik X, mint vízválasztó, útkeresés, felelősség vállalás, szembenézés az élettel és önmagunkkal, igazán felnőtté válás. Kötéltánc a barátság és a szerelem határán. Dióhéjban erről szól. Bár már tíz éves, modern sorozatnak mondható. Sok benne a baseball hasonlat és utalás. Imádtam a főszereplők (Soo-Ae és Lee Jung-Jin) öltözködését, természetességét és lezserségét. Nagyon jó színészek. Sajnos mostanság nem adnak nekik sok alkalmat, hogy megmutassák. Az angol felirat rontott az élvezeten, helyenként nem lehetett érteni.