Továbbra is a kelet ízeknél maradva ezúttal a miso leves egy változatát készítettem el. Ez egy japán leves, és eléggé félve, hosszas előzetes tanulmányozás után fogtam bele, mert egy japán kajával már befürödtem. Egy zöldséges-udonos ételt készítettem, és hát számomra a soha többé kategória lett. Kár volt a hozzávalókért. Szerény tapasztalatom szerint a kínai, japán és koreai ízvilág merőben különbözik egymástól, az én ízlelőbimbóimnak a koreai ételek tetszenek leginkább.
Ennek a levesnek az ízét a miso paszta adja, ami erjesztett szójapaszta, és három változata van: fehér, vörös és sárga, ebből a fehér (a shiro miso) a legkevésbé sós - állítja az eredeti recept szerzője -, és üvegben lecsukva fél évig is eltartható a jégszekrényben.
Ezt a levest számos zöldséggel lehet készíteni, itt az általam használtakkal adom meg a mennyiségeket.
