Bad Genius

Cím: Chalard Games Goeng (ฉลาดเกมส์โกง)

Angol cím: Bad Genius
Magyar cím: Simlis zseni
Rendező: Nattawut Poonpiriya

Forgatókönyv: Tanida Hantaweewatana , Vasudhorn Piyaromna, Nattawut Poonpiriya
Producer: Paiboon Damrongchaitham , Boosaba Daorueng , Jira Maligool , Jina Osothsilp , Vanridee Pongsittisak , Chenchonnee Soonthonsaratul, Suwimon Techasupinan , Weerachai Yaikwawong

Operatőr: Phaklao Jiraungkoonkun
Bemutató: 2017. május 3.
Hossz: 130 perc
Műfaj: dráma, thriller
Terjesztő: Jor Kwang Films, GDH 559
Thaiföldi film

Történet:

Egy nagyon jó képességű diáklányt alulfizetett tanár apja magániskolába irat egy jobb jövő biztosítása reményében. A szerény körülmények között élő lány (Lynn) pénzes diákok társaságába kerül, akik ráviszik, húzzon hasznot különleges intelligenciájából úgy, hogy abból mindnyájan nyerjenek. Az egész ártatlan félévin való segítéssel indul, ami bonyolult iparággá növi ki magát. És a csapat nem áll meg az iskolánál. Az egyetemi felvételi vizsga kicselezésére pályázik.

Nagyon nehéz úgy írnom ismertetőt vagy kritikát, hogy ne spoilerezzek. Állítólag megtörtént eset inspirálta a filmet. Tény, hogy a modern kommunikációs eszközök megjelenésével a puskázás teljesen más formát és dimenziót öltött, azonban még mindig az emberi agy az, ami a határtalan lehetőségeket kínálja. Lynn és Bank, a két zseni, jellembeli fejlődése a történtek hatására ellentétes irányt vesz, ami nekem egyáltalán nem tűnt hihetetlennek, mondhatnám, egy kis realizmust tartalmaz. Pat és Grace párosa azonban semmit nem változik. Lehet, kissé lassú felfogásúak ami a tanulást illeti, de szervezőképességük és üzleti érzékük kiváló. A gátlástalanságuk előrevetíti sikeres vállalkozói karrierjüket.

A történet időbeli ide-oda ugrálásokkal van bemutatva, de ezeket könnyű követni, nem zavarják össze az embert. Nagyon egyszerű díszletekkel és eszközökkel, de nagyszerű rendezői, operatőri és vágói munkával egy olyan alkotást sikerült létrehozni, ami székhez köt, és amit akaratod és józan eszed ellenére végigizgulsz. A film kasszasiker volt, jó pár díjat bezsebelt, és sok ország megvette a terjesztési jogát. Az IMDb-n 7.8-as pontszámot kapott, ami nem semmi.

Főbb szereplők:

Chutimon Chuengcharoensukying mint Lynn

Eisaya Hosuwan mint Grace

Teeradon Supapunpinyo mint Pat

Chanon Santinatornkul mint Bank

Thaneth Warakulnukroh mint Lynn apja

Sarinrat Thomas mint iskolaigazgató

Ego Mikitas mint STIC biztonsági ember

Pasin Kuansataporn mint Tong

Magyar felirat: van

Értékelés: 9/10

Liza, a rókatündér

Cím: Liza, a rókatündér
Angol cím: Liza the Fox-Fairy
Rendező: Ujj Mészáros Károly
Forgatókönyv: Hegedűs Bálint Ujj Mészáros Károly
Producer: Major István
Operatőr: Szatmári Péter
Bemutató: 2015. február 19.
Hossz: 98 perc
Műfaj: Fantázia, romantikus komédia krimi elemekkel
Forgalmazó: A Company Hungary Kft.
Magyar film

Történet:

Ez lényegében egy mese felnőtteknek, mely a ’60-as vagy ’70-es években játszódik. Liza egy volt japán nagykövet feleségének az ápolónője, aki mellett megtanult japánul. Megjelenik előtte egy furcsa japán táncdalénekes szellem, Tomy Tani, akivel összebarátkozik. A 30. születésnapjára 2 órás kimenőt kap, ez alatt ápoltja beadja a kulcsot. Liza elveszti állását, de örököl egy lakást, majd egy pár és a boldogság keresésébe fog. Ettől kezdve mintha átok üldözné, hullanak körülötte a férfiak, ugyanis akinek Liza megtetszik, azt végzetes baleset éri. Ezért Liza azt hiszi, rókatündér lett.

Ciki és cuki. Vagy kawaii. Így jellemezném a filmet. A sztori dedósan egyszerű, képregényszerű, kissé talán tarantinós, a szereplők karikatúrák. Szerintem a film még saját magát sem veszi komolyan. Fekete humorral, finom kis poénokkal, utalásokkal van megspékelve. A Mekk Burger-en és a reklámján szakadtam, amikor pedig sült krumplit ettek majonézzel, felfordult a gyomrom. A rókatündér, mint mesebeli alak, a dél-koreai sorozatok nézőinek biztosan ismerős, ő a gumiho, bár a koreai legenda kissé másképp van. Tomy Tani pedig nem egyszerűen szellem (igaz ez csak a végén derül ki), hanem a Kaszás vagy Halál Angyala (Reaper angolul), szintén a távol-keleti legendavilágból.

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel szemben, az ismertetők alapján nem tűnt valami szórakoztatónak, de kellemesen csalódtam. Végigvigyorogtam a filmet. Kellemes, könnyed szombat esti kikapcsolódás volt. Rám ragasztotta a jó hangulatát. Végül is nem volt annyira bugyuta. A képi világát meg külön díjazom.

(Azoknak, akik ezekkel a természetfeletti szereplőkkel szeretnének még mást is látni, ajánlom a következőket: My Girlfriend Is A Gumiho, Gumiho: Tale of a Fox Child, 49 Days, Goblin: The Lonely and Great God)

Főbb szerepekben:

Liza                             Balsai Mónika

Tomy Tani                   David Sakurai

Zoltán Zászlós             Bede Fazekas Szabolcs

Henrik                         Schmied Zoltán

Tanaka Márta              Molnár Piroska

Károly                         Cserna Antal

Ezredes                       Reviczky Gábor

Hildácska                    Kocsis Mariann

Inge                             Gubík Ági

Ludvig úr                    Kovács Lehel

Johnny                         Szabó Győző

Szívtipró                      Bán János

Menedzser                   Hajdu István (Steve)

Őrmester                     Nádasdi László

Postás                          Sáfár Kovács Zsolt

Értékelés: 7/10

Testről és lélekről

Ép testben ép lélek - szól az ókori bölcsesség. Ép testben épp' hogy élek - szól a jelenkori átköltése. Ellenben most nem a szólásokról fogok írni, hanem Enyedi Ildikó filmjéről, mely az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjat kapott.

Csak egy rövid, spoiler nélküli filmkritikát olvastam el a film megnézése előtt, hogy ne befolyásoljon. Lehet, rosszul tettem. Én itt egy kicsit bővebben fogok írni róla.

A történet egy mondatban:

Két kissé "hibás" ember szerelmes lesz egymásba, az egyiknek testi fogyatéka van, a másiknak a lelke sérült, és ennek mindketten tudatában vannak.

Azt szokták mondani, a kevesebb néha több. Én is így éreztem. A film hosszára vonatkozóan. Egy óra után, már néztem az órám. Az események lassúsága nem zavart annyira, de bizonyos képek, jelenetek indokolatlanul hosszúak voltak. Nem kell a nézőnek annyi idő, hogy megértsen valamit. A vágóhíd, mint a történet helyszíne, érdekes választás, ez jól ki volt gondolva. Egy ilyen lélekölő helyről nem hinné az ember, hogy terepe lehet a romantikának. A vágóhídi munka  illetve a romatikus jelenetek váltakozása erős ellentétben voltak egymással, ez egy idő után már hatásvadász benyomást tett. A szarvasos álom az egymásnak rendeltetettség szimbólumaként tetszett, ilyet még nem láttam. Azok a közeli felvételek az állatok tekintetével, ahol mintha az egymás iránti érzelmeiket fejezték volna ki, gyönyörűek voltak. Hasonló dolgot vártam a vágóhídi marhák tekintetének bemutatása és a perspektívájukból filmezett képek után. David Safier Pocsék karma című regényében leírt marhás jelenet jutott erről eszembe. Szívesen láttam volna, mondjuk, hogy mit gondolnak azok az állatok. Akkor a helyszín organikusabban illeszkedett volna a történethez. A legnagyobb problémám a filmmel az, hogy nem fogtak meg a karakterek, nem tudtam beleérezni, együttérezni velük. Máriával akkor tudtam volna valamiképpen empatizálni, ha legalább villanások erejéig megmutatja, hogy szenved a félszegségétől, a kirekesztettségétől, a szociális készségeinek a hiányától. Ellenben úgy tűnt, neki ez normális, csak tudati szinten zavarja, érzelmi szinten nem. Végig szenvtelennek hatott. A Borbély Alexandra által játszott Mária leginkább egy robothoz vagy inkább egy autistához hasonlóan viselkedett. Ezt is láttam már jobban megoldani (lásd a Suspicious Housekeeper-t). A visszafogott színészi játéknak is vannak fokozatai és árnyalatai. Morcsányi Géza tekintete, nézése, a visszafogottság ellenére, nagyon beszédes volt. Lehet, az volt a baj, hogy nem volt köztük kémia. Nem volt feszültség a hallgatásokban, az egyedüllétben, a várakozásban, még a bizonytalanságban sem. A happy endet a végén hollywoodosnak éreztem. A pszichológusnős jelenetek üdítőek voltak, a hajszálnyi humor jót tett a történetnek. Bár lett volna több is! Ha a vágóhídi képsorok nem kavarták fel a gyomrom, pedig figyelmeztettek, hogy durvák (a Fast Food Nation ezen túltesz), hát megtette az érfelvágás. Ha még egy kicsit mutogatják azt a realisztikus képet, elájulok.

A film képvilága gyönyörű, az opertőri-, vágói- és utómunka csodálatos dolgot eredményezett. A téli táj és a hűtőkamrák hidege teljesen átjött, a kinti kánikula ellenére (persze erre rásegített a moziban túl hidegre állított klíma is). Tetszettek még a plafont nézős csilláros képek meg ahogy az emberi testet végigpásztázta a kamera, hogy aztán az arcon pihenjen meg. Az, hogy Mária szuperintelligens és mindenre emlékszik, eszembe juttatott egy másik filmet. (Egy kutató pszichológus apja öregkori szenilitásban szenved. Egy mindenre emlékező pszichiátriai beteg, akit a pszichológus magához vesz, hogy tanulmányozza, segít neki és vigyáz az apjára. A pszichiátriai beteg álmatlanságban is szenved. Nem amerikai film, azt hiszem kelet-európai. Ha valaki emlékszik a címére, kérem, írja meg. Megvan! Ez Tasnádi István 2016-os Memo című filmje.)

Értékelés: 6/10 Többet vártam. Nem volt wow hatás.

Mindenki - avagy Nyuszika, miért piros a sapkád?

 Mostanra, gondolom, már mindenki látta a Mindenkit. Mármint, akit érdekelt. Annak ellenére, hogy Oscar-díjat nyert, kissé ódzkodva álltam neki megnézni, mert az utóbbi időben már az Oscar-díjas filmek sem a régiek (de majd erről máskor). Kellemes meglepetés volt. Nem az a kasszasikerre hajtó magyar film, aminél a minőséget és a mondanivalót feláldozzák a közízlésnek megfelelés oltárán. Az ilyen minimalista, kissé amatőrnek vagy alternatívnak ható filmeket szeretem. Talán a minimalizmus a szűk költségvetésből is adódik, mert egy rövidfilm gyártásához általában nem tudnak összehozni túl nagy összeget.

Rövidfilmnek talán egy ici-picit hosszú, de nézés közben egyáltalán nem tűnik annak. A történet végtelen egyszerű: egy iskolai kórusról szól, amelybe belecsöppen egy új lány, akit egy idő után a tanárnő arra szólít fel, hogy éneklés helyett tátogjon. Többet a sztoriról most nem árulok el, mert nem akarom lelőni a poént annak, aki még nem látta. A film üzenete, az én olvasatomban, az, hogy álljunk ki az igazunkért, fogjunk össze az igazságtalanság ellen, merjük elmondani és kimondani a sérelmeinket. Ez mind szép és jó, de... Én úgy érzem, itt a tanárnőnek eleve vesztes kártyákat osztottak. 

Mert lássuk csak, mit csinálhatott volna másképp?

Első változat: hagy mindenkit énekelni. Következmény: nem nyerik meg a versenyt, letolás az igazgató részéről, az iskola presztízs vesztése, a szülők elégedetlensége, a diákok is elvesztik a kedvüket a kórusban énekelni.

Második változat: a nem jó hangú gyerekeket nem veszi be a kórusba. Következmény: sértődések a diákok és a szülők részéről, irigykedés, gyűlölködés, áskálódások, esetleg szülői nyomásgyakorlás az igazgatóra, igazgatói megróvás. Mindez annak ellenére, hogy így megnyerhetik a versenyt.

Ehhez képest a tanárnő egy etikailag nem éppen korrekt, de diplomatikus megoldást választott, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.

De így sem volt jó.

Az ő helyzete olyan, mint a nyuszikáé. Ha nincs sapkája, azért csapják meg, ha meg van sapkája, akkor azért, hogy miért piros.

A politikai korrektséggel, a senkit nem akarunk megbántani attitűddel nincs semmi baj, míg nem visszük túlzásba, és nem esünk át a ló túloldalára. Mint ahogy manapság gyakori. Abban, hogy nem vagyunk egyformák, az is benne van, hogy valaki nem tud énekelni, vagy nem tiszta a zenei hallása. Ez adottság. Vagy van, vagy nincs. Ha már van egy kicsi, azt lehet fejleszteni, de nem akármeddig. Kimagasló eredményhez több kell. Ezt el kell fogadni. Akkor is, ha nehéz. Erre szokták mondani, hogy az élet nem fair. Az Isten nem áldott meg mindenkit egyformán tehetséggel, minden területen. Van, akinek nincs zenei hallása, de nagyon jó matekból, más jó atléta, a harmadik csodálatosan főz vagy farag. Abból kell a legtöbbet kihoznunk, amink van. Ez magunkkal szembeni kötelességünk. 

Cím: Mindenki
Angol cím: Sing

Rendező: Deák Kristóf 
Forgatókönyv: Deák Kristóf, Bex Harvey és Christian Azzola  
Producer: Deák Kristóf, Udvardy Anna
Operatőr: Maly Róbert 
Bemutató: 2016. február 28.

Hossz: 25 perc
Műfaj: ifjúsági, iskola
Terjesztő: Meteor-Film
Magyar film

Főbb szerepekben:

Szamosi Zsófia mint Erika néni

Hais Dorka mint Liza

Gáspárfalvi Dorka mint Zsófi

Aki még nem látta, és kedvet kapott a filmhez, az ITT megnézheti.

Joker Game

 Cím: ジョーカー・ゲーム
Angol cím: Joker Game
Rendező: Yu Irie
Forgatókönyv: Koji Yanagi regénye alapján, Yusuke Watanabe
Producer: Daisuke Fujita, Yuji Hiratai
Operatőr: Yuta Tsukinaga
Bemutató: 2015. január 31.

Hossz: 108 perc
Műfaj: Akció, kém
Terjesztő: Toho
Japán film

Történet:

Egy rendes filmként indul. A második világháború alatt játszódik Japánban. Egy katona megöli a beteg barátját bántalmazó felettesét, ezért hadbíróság és kivégzőosztag elé kerül. De a tűzparancs kiadása után nem dördül el fegyver. Látomásként egy sétabotos vezértiszt lép elő, és választás elé állítja: meghal vagy a D ügynökség kémje lesz. Ekkor kezdetét veszi egy szinte szürreális ötvözete a James Bond, Inglourious Basterds (Becstelen brigantyk), Mr. & Mrs. Smith és Die Hard (Drágán add az életed) filmeknek. Nem véletlenül soroltam fel amerikai filmeket, ugyanis ezekre hasonlít, csak lebutítva. Jiro Kato (Kazuya Kamenashi) a kiképzése után - ami alatt kiderül, hogy zseniális fotografikus memórája van és hihetetlenül ügyes - megkezdi kém-pályafutását. Az első küldetése megszerezni az atombomba (nem mondják ki, csak körülírják) leírását, a Fekete jegyzetet, az amerikai nagykövettől. Ezt persze más titkosügynökségek is vadásszák. De amint a birtokába jut, ő lesz a célpont.

A főhős már az elején pik-pak beleesik a nagykövet szobalányába (Kyoko Fukada, a Second Love sorozatban is együtt játszottak). Annál a jelenetnél, amikor Kato odarohan a lányhoz, és megnyalja az elvágott ujját, éreztem, hogy úristen, *facepalm*, ezt a filmet nem lehet komolyan venni. Aztán ahogy a versenyfutókat megszégyenítően kilométereket futnak, s közben újra és újra, szempillantás alatt átöltöznek, az már bűvészmutatvány. Ha a Heartless City-ben a szereplők bámulatos sebességgel gyógyultak, hát itt a főhős fénysebességgel gyógyul: a torony aljában lábon lövik, ennek ellenére fel képes szaladni a sokemeletes torony tetejére, és ott úgy verekszik, mint akinek kutya baja. Lehet, hogy mire felért, elfelejtette, hogy meglőtték. És az a pontosság, amivel az autó a torony alá ért! A svájci órák sárgulnak az irigységtől.

Következtetés: egy könnyed kikapcsolódásnak megteszi, jókat lehet nevetni a képtelenségeken.

És hogy mennyit számít egy jó felirat! Emeli a film élvezeti értékét.

Főbb szerepekben:

Kazuya Kamenashi mint Jiro Kato

Kyoko Fukada mint Rin

Yusuke Iseya mint Yuki alezredes

The Age of Shadows

Cím: 밀정 / Miljung
Angol cím: The Age of Shadows
Magyar cím: Árnyak kora
Rendező: Kim Jee-Woon
Forgatókönyv: Lee Ji-Min, Park Jong-Dae, Kim Jee-Woon
Producer: Kim Jee-Woon, Choi Jae-Won, Choi Jung-Hwa
Operatőr: Kim Ji-Yong, Kim Jae-Hong
Bemutató: 2016. szeptember 7.
Hossz: 140 perc
Műfaj: Akció, kém, dráma
Terjesztő: Warner Bros.
Dél-Koreai film

Történet:

Az 1920-as években játszódik a japán hódoltság alatti Koreában, a rendőrség és az ellenállás macska-egér hajszáját mutatja be. Ugyanaz a kor, amelyben a Gaksital (Bridal Mask) és a Capital Scandal sorozatok játszódnak, de az előbbivel mutat hasonlóságot, az utóbbi inkább komolytalan volt. Lee Jung-Chool (Song Kang-Ho) koreai létére a japán vezetés alatt álló rendőrségben a hadnagyságig vitte – egyesek szerint megkérdőjelezhető módon - , és az előléptetés reményében mindent megtesz. Azt a feladatot kapja, hogy fülelje le az ellenállási mozgalom fővárosi szervezetét. Viszont nem bíznak meg benne teljesen, kap egy segédet, Hashimoto-t, aki őt megfigyeli. Hashimoto, a neve ellenére, koreai (ajánlott volt ebben a korban a koreaiaknak japán nevet felvenni), gátlástalan, törtető, nyalizó japánbérenc. Az ellenállók helyi vezetője Kim Woo-Jin (Gong Yoo), látszólag csak egy ügyes kereskedő, a gyanún túl, kézzelfogható bizonyíték nincs ellene. Egy régiség valódiságának az ellenőrzése ürügyén Lee Jung-Chool felkeresi Kim Woo-Jin-t, de a találkozón a másik fél is tudja mire megy ki a játék. Mellesleg itt mindenki mindenkit megfigyel, mindkét oldalnak vannak kémjei szinte mindenhol, így megbízni valakiben nagyon kockázatos. Egy nagyobb robbanószer mennyiség  Gyeongseong-ba (Szöul régi neve) való szállítását elősegítendő Jung Chae-San, az ellenállási mozgalom Sanghajban levő vezetője azzal bízza meg Kim Woo-Jin-t, hogy az ellenállás oldalára állítsa Lee Jung-Chool-t...

Ez egy véresen komoly történet. A vérest szó szerint kell érteni. Azt próbálja elemezni, hol a szolgalelkűség határa, mi kell ahhoz, hogy valaki átálljon a másik oldalra, az elnyomott emberség, hazafiság felszínre tud-e jutni a kilátástalanságban.

A szereplőgárda nagyszerű, a történetvezetés pörgős, a színek sötétek, komorak. Han Ji-Min-nek megint ellenálló szerep jutott, mint a Capital Scandal-ban, és itt a férje egy magyar volt. Ez a részlet kissé meglepett, hogy miért pont magyar, de belegondolva talán azért, mert elég nagy tapasztalatunk van a szabadságharcban. Ez a mindenhol besúgó, ki kit köp be, nekem valahogy a nem olyan rég letűnt időket juttatta eszembe, a kínzásos jelenetekről pedig a Terror Háza cellái ugrottak be. És egy faliórás képnél szinte felkiáltottam, hogy nekem is van ilyen! :D

Főbb szerepekben:

• Song Kang-ho mint Lee Jeong-Chool
• Gong Yoo mint Kim Woo-Jin
• Han Ji-min mint Yeon Gye-Soon
• Shin Sung-rok mint Jo Hoe-Ryeong
• Um Tae-goo mint Hashimoto
• Shingo Tsurumi mint Higashi
• Kim Dong-young mint Ha Chul-Joo
• Heo Sung-tae mint Ha Il-Soo
• Lee Byung-hun mint Jeong Chae-San (cameo)
• Park Hee-soon mint Kim Jang-Ok (cameo)
• Foster Burden mint Ludvik

Magyar felirat: van