Kimcshi-készítés - első próbálkozás

Már rég szerettem volna enni kimcshit, csakhogy a városomban nincs keleti élelmiszerbolt, és a hipermarketek egzotikus étkeket és hozzávalóikat kínáló polcain még nem találkoztam vele. Ezért elhatároztam, hogy magam készítem el. Nem sok különlegesnek számító hozzávalót kellett beszereznem, csupán kínai kelt, halszószt, jégcsapretket és egyes receptek szerint rizslisztet. Az első kettőt meglepően könnyen találtam, jégcsapretket viszont sehol sem kaptam, pedig azelőtt sokszor láttam, sőt vettem is. Lehet, most nincs szezonja, azért nem kapható. Jobb híján fekete retekkel helyettesítettem.

Mielőtt nekifogtam volna, végigolvastam egy csomó kimcshi receptet, amikből kiderült, hogy többféleképpen készítik, szinte ahány ház, annyi szokás.

Megérett a fogyasztásra

Első nekifutásra a rizsliszt és sárgarépa nélküli változatot választottam.

Hozzávalók:

1 nagy fej kínai kel
1-2 jégcsap retek (helyette egy közepes fekete retket tettem)
1 kis fej fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
1 köteg metélőhagyma vagy zöldhagyma
1 kis darab gyömbér (elfelejtettem venni, így gyömbérport tettem, mert az volt otthon)
4-5 kanál édes nemes fűszerpaprika
1 és fél kanál chili pehely
1 kávéscsésze tengeri só (jód nélküli!)
4 kanál halszósz

Elkészítés:

 A kínai kelt megmostam, aztán a torzsát hosszirányban bevágtam, majd eltéptem. A fél káposztákat ugyanígy negyedekre szedtem. A negyed káposzták minden levélközét megsóztam a só felével, hagytam egy fél órát állni, majd ráöntöttem egy bögre vizet és a vízbe beleöntöttem a só másik felét. Két órát hagytam állni, fél óránként megforgattam a káposzta darabokat, hogy jól érje őket a sós víz. A végére a káposztalevelek vastag fehér része is hajlékony lett. Leöblítetettem a káposzta darabokat a csap alatt, jól átmostam a levelek közét, hogy lemossam a sót, majd szűrőbe téve lecsöpögtettem.

Megkenésre készen

Közben elkészítettem a szószt. A megtisztított fokhagyma gerezdeket és a hagymát konyhai robotgéppel felaprítottam, hozzákevertem a fűszerpaprikát, a chilit, a gyömbért és végül a halszószt.

A retket előbb reszelni akartam, de nagyon kemény volt, így inkább vékony gyufaszálszerű darabokra vágtam. A zöldhagymát levelestül másfél centis darabokra vagdaltam. Ezután a hagymás-paprikás szószt összekevertem retekkel és a zöldhagymával. Körülbelül egy órát állt így, míg a káposzta elkészült, és egész jó íze volt, nem volt túl csípős, és a retek is hajlékonyra puhult. Annyira sűrű volt ez a szósz, hogy tettem bele egy kávéscsésze vizet (nem a csapból, mert az klórozott, és gátolja a fermentációt).

Ezután következett a káposztalevelek egyenkénti megkenése a szósszal, a negyed káposzták összehajtogatása és légmentesen lezárható edénybe helyezése. (Van erre a célra spéci kerámia edény is, de annak hiányában jól zárható fedeles, szélesszájú befőttesüveg vagy műanyagdoboz is megteszi. Nekem ez az utóbbi volt.) Az edényben a káposztákat jól nyomkodjuk le, hogy kijöjjenek a légbuborékok. Fontos, hogy a káposztának a szósszal való kenegetését gumikesztűben végezzük, mert különben a csípőspaprika kimarja a kezünket. A dobozokat légmentesen lezárva 2 napig szobahőmérsékleten kell tartani, majd betenni a hűtőbe. Ott folytatódik az érlelés (tejsavas erjedés). Egy nap után kiderült, hogy a dobozaim nem záródnak légmentesen, az egész konyhában átható hagymaszag terjengett, ezért a fedelük alá tettem egy réteg ragadó műanyagfóliát.

Két ilyen doboznyi lett

Egy-két hét után lehet fogyasztani, de 4 hét alatt el kell használni, mert különben túlerjed. Akkor már csak különböző ételekbe lehet tenni, savanyúságként enni már nem jó.

Majdnem két hét után nyitottam ki az első doboz kimcshimet. C-vitamin bombára volt szükségem, mert letámadott egy vírus. Egyet bizton állíthatok: nagyon jól tisztítja a légutakat. Most már sajnálom, hogy nem gyömbérgumót tettem bele, akkor még ütősebb lenne. És talán elbírt volna még egy kis halszószt. Nagy előnye, hogy szinte mindenhez ehető, és ilyenkor, télen nem hűt, mint a saláták és a savanyú uborka, hanem fűt, a chilinek hála.